Szerző: Joó György Antal
Észak-Amerikában a hegységképző folyamatok kora szerint négy nagy jellemző ciklus figyelhető meg. Alaszka északi részén a Brooks-hegység a kaledóniai ciklusban, a Sziklás-hegység előbb a variszkuszi, majd az alpi ciklusban, az Appalache-hegység pedig folyamatosan több ciklusban keletkezett.
A kanadai Sziklás-hegység legmagasabb csúcsa a 3954 méter magas Mount Robson, de a hegység gerincétés egyúttal a földrész vízválasztóját alkotó fővonulat csúcsai mind jócskán 3000 méter fölé emelkednek. Az egész földrészen keresztülhúzódó hegységrendszer földtanilag változatos, vulkáni eredetű, metamorf és üledékes kőzetekből (homok, mészkő, dolomit) épül fel. Mészkővonulatai páratlanul gazdag fosszília-lelőhelyeket rejtenek magukban. A variszkuszi időből származó kőzetrétegekre az alpi korból származó kőzetek rakodtak. A jégkorszakok gleccserei, a szél és a folyók formálták, alakították a hegységet, amely jelenleg is emelkedik. Szerkezetét ugyanaz a kaotikus rend jellemzi, amit már a Himalája és az Alpok esetében már megfigyeltünk. A jobb oldalon látható kép a Sziklás-hegység egy nemzeti park részének geológiai térképe. Jól láthatjuk a terület tagoltságát: a jelentős tömegű mélységi és metamorf kőzetek arányát, és a vulkáni kőzetek jelentős mennyiségét. Tőle kissé délre a Sierra Nevada hegységben a világ egyik legszebb sziklaóriása a Half dome (félkupola) hatalmas gránittömbje emelkedik, amely onnan kapta a nevét, hogy a hátsó részét gömbölyűre formálta a jég. A völgy felé néző függőleges sziklafal azonban 670 métermagas.
Nem nehéz felismerni a sziklás hegységet követ félköríves dombságban, és a peremén kialakult terepformákban, a sugárirányban dobódott, és megcsúszott kőzetek által alkotott formákat.