Szerző: Joó György Antal
A kőzetlemezek, nem rugalmasak, nem tudják követni e tágulást, ezért szétrepednek. A repedések keletkezését földrengés követi. A repedés helyén feláramlik az olvadt kőzet. Az óceánok aljzatán megszilárdul. Ennek a jelenségnek számos nyomát fedezhetjük fel a Föld története során. Ilyen repedés hozta létre az Appalachehegységet és az Andok északi területeit is.
Tulajdonképpen az óceáni aljzat térnyerése is kezdetben a repedésekből indult ki. Az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán aljzata repedések nyomán szétnyílt és kőzettel kitöltött medre. Napjainkban az óceánok középvonalában húzódó vulkánikus hegyvonulatok hossza eléri a 80 ezer kilométert is. Átlagosan 3 km magasra emelkednek a tengeraljzat fölé. Ha a kontinensek mozgását az időben visszafelé követjük, akkor azt fedezhetjük fel, hogy a korábban kialakult tengeraljzatok rövidebbek voltak. Ezek hossza megközelítőleg 14 ezer kilométer. Megállapíthatjuk, hogy a repedések nem egyszerre alakultak ki, hanem egy-egy kezdeti repedés növekedett egyre szélesebbre. A repedések korából, elhelyezkedéséből, hosszának meghatározásából modellezni lehet a Föld növekedésének ütemét, a Földön kialakult alakváltozásokat és a teljes folyamat menetét.