Szerző. Joó György Antal
A mélytengeri árkok szorosan kapcsolódnak az ütközések helyéhez, szinte követik az ütközés központját, minden esetben köríves formát mutatnak. A térfogatnövelő erők minden irányban széthúzó jellegűek. Húzóerők hatására szétválnak, helyükre olvadt magma áramlik fel. Ez a folyamat a felszínen földrengés és vulkánizmus formájában jelentkezik. A mélytengeri árkok kialakulása az ütközések kísérőjelenségeinek egyike.
A földi kőzetlemezeket két csoportra oszthatjuk, vannak öreg kontinentális lemezek, amelyek a régi korok emlékeit, sérüléseit és az őspajzsokat hordozzák, és vannak fiatal óceáni lemezek, amelyek mutatják a jelenlegi Föld mélyén működő folyamatok hatásait. A kontinentális lemezek főként szilícium-alumínium összetevőkből szilárdultak meg. E kőzet fajsúlya kisebb, emiatt magasabbra emelkedik a felszín fölé. A fiatalabb óceáni lemezeknek a sűrűsége nagyobb, mert főként szilíciummagnézium összetevőkből áll. Ezért mélyebben szilárdulnak meg, ezek alkotják az óceán aljzatát. Az aktív gócok vegyületképző hatására a mélyből feltörő víz ezekben a fiatal és mélyebben fekvő óceánaljzatot képező mélyedésekben foglalja el a helyét.
